Nem értem, de arra tudok legalább a formállogika szabályainak megfelelő magyarázatot adni, hogy miért lehet az emberek többségének torkán lenyomni egy új atomerőmű építését, a nap, a szél, a földhő-energia korában.
Azt is belátom, hogy miként vezetik meg közpénzmilliárdokból - különösen Magyarországon - a társadalom még mindig túl nagy részét, és hitetik el, hogy egészséges, környezettudatos, humánus tud lenni a húsevés.
"Ha hazudsz, hazudj akkorát, hogy hazugságnak higgyék, hogy hazudsz."
Tudnak követni? Az idézet nem valami nagyszerű klasszikustól, csak tőlem származik. Igazából csak azt akartam valahogy tömören összefoglalni, mi is a stratégiájuk a legszennyezőbb magyar nagyvállalatoknak, a hazai ellenzék és a kormánypárt politikusainak arra, hogy le ne bukjanak, amikor környezet-, természet- és állatvédelemről szónokolnak - hazugságokat.
Politikusaink - pártállástól függetlenül - végtelenített örömódákat zengenek egy-egy újabb kerékpárútszakasz megnyitásakor arról, hogy ez micsoda lökést ad majd a zöld turizmusnak, és újabb fontos lépés született a klímapolitikai célok elérésében.
A többség pedig vég nélkül, ostobán és lelkesen tapsol mindehhez, hiszen a híradók termelési riportjaiban vég nélkül érkeznek a kerékpárosok, akik birtokba veszik az új bringautakat. Így már körbe lehet bringázni a Balatont, a Tisza-tavat, a Velencei-tavat - és lassan már bármi mást is. Természetesen a közösségi média posztmodern életérzésének adva influenszerek is népszerűsítik a kerékpározást, amely ugyebár baszottul környezettudatos tevékenység.
Arról panaszkodnak a politikusok, közírók, hogy Magyarország mára olyan hely lett, ahol nem maradt ügy, amelyben ellenzék, és kormány vita nélkül, egyfajta nemzeti minimumként egyet tudna érteni. Nincsenek közös, politika felett álló nemzeti ünnepeink, mindenki által egyformán tisztelt hagyományaink, történelmi személyiségeink, hosszútávú vita felett álló nemzeti célok.
Én viszont megtaláltam azt az ügyet, amely gyakorlatilag eggyé kovácsolja az ellenzéket: amellyel fekete öves, fideszes politikusbűnöző és korrupcióellenes ügyészségért ordító ellenzéki is tökéletes egyetértésben képes küzdeni.
Manapság egyre gyakoribb közpolitikai szitokszó a "greenwashing", vagyis a "zöldre festés", ami lényegében annyit tesz, hogy valamely cég megtévesztő vagy manipulált információkkal azt a látszatot kelti, mintha elkötelezett lenne a környezet, a természet és az állatvédelem mellett. Valójában viszont egy nagy lófaszt az.
Különösen érdekes, hogy a mai magyar közbeszéd, a média, a véleményvezérek egyre gyakrabban dobolják politikusokra, közéleti szereplőkre a "greenwashing" vádat, miközben a kifejezés alapvetően gazdasági körre született: cégek, vállalkozások, brandek hamis zöld illúziókeltését hivatott leleplezni.
A világ kulturált és ökológiai szempontból felvilágosult államaiban a vasúti közlekedés, a vasúti áruszállítás nem csupán a közlekedési szektor egyik alágazata, de a zöld paradigmaváltás, a környezettudatosabb világ megteremtésének szimbólumai is. A vasúti közlekedés és áruszállítás részaránya és változásának tendenciái sokatmondó információk arról, mennyire veszi komolyan egy állam, egy kormány a klímaváltozás elleni küzdelmet.
Fontos tehát nem elfelejtenünk: a múltban kik voltak azok a nagyszerű közéleti emberek, akik segítették és támogatták a magyar vasút fejlesztését, és kik azok a gazemberek, akik megpróbálták/megpróbálják elsorvasztani azt.
Kevés, nagyon-nagyon kevés valódi konszenzus van ebben a gyűlölettől, megosztottságtól, haragtól, és dűhtől széttagolt magyar társadalomban.
Talán a kevés konszenzusok egyike, az, hogy a XXI. század legvisszataszítóbb, legalávalóbb, és leggusztustalanabb közszereplője: Semjén Zsolt.
