Arról panaszkodnak a politikusok, közírók, hogy Magyarország mára olyan hely lett, ahol nem maradt ügy, amelyben ellenzék, és kormány vita nélkül, egyfajta nemzeti minimumként egyet tudna érteni. Nincsenek közös, politika felett álló nemzeti ünnepeink, mindenki által egyformán tisztelt hagyományaink, történelmi személyiségeink, hosszútávú vita felett álló nemzeti célok.

Én viszont megtaláltam azt az ügyet, amely gyakorlatilag eggyé kovácsolja az ellenzéket: amellyel fekete öves, fideszes politikusbűnöző és korrupcióellenes ügyészségért ordító ellenzéki is tökéletes egyetértésben képes küzdeni.

Egy igazi, vita felett álló közös ügy. Amely megmutatja, hogy még egymásról egészen mást gondoló politikusok is lehetnek egyformán szégyenteljes, alávaló figurák.

Magyarország politikai osztályának talán egyetlen nemzeti konszenzusa pedig nem más, mint az egyébként szigorúan védett vetési varjakkal - vagy ahogy a művelt latin mondja: Corvus frugilegus - szembeni féktelen gyűlölet, és a kiirtásuk iránti olthatatlan politikai vágy.

A vetési varjak Magyarországon 2001 óta védettek, 2009-ben az Év madarává is választották őket. Nagy királyunk, Hunyadi Mátyás családi címerállata. Intelligenciájuk a papagájokéval vetekszik - magyarán számos emberét jóval felülmúlja. Egyik fontos természetvédelmi értékük - túl azon, hogy csodálatos, különleges, méltóságteljes állatok - hogy elhagyott fészkeik gyakran szolgálnak költőhelyként a még szigorúbban védett fülesbaglyoknak és kék vércséknek.

Ezeknek az információknak már önmagukban elégségesnek kellene lenniük ahhoz, hogy akár egy jobboldali (a varjakban Hunyadi Mátyás címerállatát, a magyarság történetének egyik fontos madarát tisztelő), akár egy ellenzéki, baloldali, zöld (a szigorú védettséget tiszteletben tartó) polgármester számára legalábbis megszűnjön a konszenzus a vetési varjak folyamatos basztatásában.

Hosszan sorolhatnánk a varjak elleni polgármesteri, képviselőtestületi harcok szégyenteljes krónikáját az ország legkülönbözőbb részeiben. A legeklatánsabb példa viszont mégiscsak az elvileg jómódú, kulturált, felvilágosult Siófok, ahol a város korábbi, tényleg igazi feketeöves politikusbűnözője, a csak "Mr. 20 százalékként" emlegetett Balázs Árpád, és az őt megbuktató, korábbi sikeres rendőrként a törvényesség talaján álló, amatőr történészként rendkívül művelt jelenlegi polgármester, Lengyel Róbert gyakorlatilag a stafétát egymástól átvéve folytatnak eszetlen, oktalan, harcot a "lakosságot rendkívül zavaró" vetési varjakkal szemben.

Azért kicsit ízlelgessük még a gondolatot: ma Magyarországon polgármesterek nem atomhulladéklerakók, a mindent elöntő műanyag szemét, a förtelmes mértékű bűnözés, a már vállalhatatlan szintű városi légszennyezés, vizeink megmérgezése, zöld területeink beépítése, az osztrák, német vagy észak-olasz városokhoz képest sok-sok évtizedes hátrányunk - hanem a vetési varjak ellen harcolnak.

Tényleg csak a példa kedvéért: Siófok polgármesterének néhány hónappal ezelőtti internetes harctéri jelentése a vetési varjak ellen vívott háborúról tényleg látlelete annak a soha nem múló mucsai attitűdnek, amellyel állandóan a Fideszt ekézik, pedig - velük együtt - szinte az egész hazai politikai osztály sajátja.

Olvassák csak: "Még 2019 őszén kértük az illetékes hatóságtól, hogy ez év elején engedélyezzék legalább a vetési varjak fészkeinek eltávolítását Siófok egyes közterületein. (Megjegyzem, mára megint rengeteg a varjú is és a már megrakott fészek is szerte a városban.) A hatóság a kérelmünkre aztán részletes indokolást kért: helyszínre lebontást, a becsült egyedszámot, a közérdekű indokokat, meg a fene tudja még miket nem. Kínunkban már zajszintmérést is elvégeztettünk a fészkek környezetében tapasztalható károgás elviselhetetlenségének bizonyítására. Egyszóval, most van, ahol engedéllyel idén is leszedethetjük a fészkeket, de csak a költési időszak kezdetéig. Ha a madarak készre csinálják és elfoglalják a tojásrakás szándékával azokat, akkor állj. Addig azért igen sok pénzt elkölthetünk a varjakkal szembeni szélmalomharcunkra."

Siófokon vagyunk, Magyarország egykori tekintélyes rendőrének, ma nagyvárosi polgármesterének megdöbbentő sorait olvassuk.

És valóban: Lengyel Róbert, Siófok polgármestere nem a Petőfi sétányon garázdálkodó bűnszervezetekkel, a droggal, a szervezett bűnözéssel, a kikötő parkolójában előszeretettel folytatott kábítószerkereskedelemmel, a Balaton-part NER-oligarchák általi gátlástalan beépítésével, hanem a védett vetési varjakkal vív "szélmalomharcot". Pont úgy, ahogy azt bukott elődje, a - meglepő módon - még mindig szabadlábon flangáló korábbi, fideszes Balázs Árpád tette.

Vetési varjú. Corvus frugilegus.

Az ellene folytatott harc a magyar elit legkisebb - és talán egyetlen - közös nevezője. Ennek fényében meggyőződésem szerint érdemes lenne létrehozni mindazoknak a - szerintem - millióknak a közös nevezőjét, akik szerint azt a politikai elitet, amely a magyar városokban a vetési varjak ellen "szélmalomharcol" , Fideszestől, ellenzékestől el kellene zavarni, - nem tudom szebben írni - tényleg a picsába.

Azoknak a magyaroknak a politikai közösségét, akik pedig nem a vetési varjak, hanem a korrupció, a környezetszennyezés, a természet- és a magyarságtudat pusztítása ellen szeretnének, lehetőleg nem szélmalomharcot folytatni, azokat pedig nevezhetnénk egy új, nemzeti, alapokon álló, környezet-, természet- és állatvédelem kérdésében vállaltan radikálisan gondolkodó magyar ökopártnak.