Toroczkay László nem tehetségtelen szélsőjobboldali népvezér-jelölt: ráadásul a Fidesz hathatós támogatásával gründolt és üzemeltetett pártja, a Mi Hazánk Mozgalom bizonyos követelései nyomokban valós társadalmi problémákat is tartalmaznak.
Nemrégiben például, egy Kompolt nevű Heves megyei faluban, ahol egy jogerősen szavazatvásárlásért elítélt feketeöves politikusbűnöző a polgármester, azt követelték, hogy jogerős bírósági ítélettel megkapott mentesség esetén se lehessen valaki településvezető.
(Ezt az egyébként abszolút támogatandó elképzelést akár liberális jogvédő és antikorrupciós szervezetek is megfogalmazhatták volna.)
Vagy amikor elsőként tették közbeszéddé azt a paradoxont - vagy, ha úgy tetszik: törvény előtti egyenlőtlenséget -, hogy míg a pandémiás vészhelyzet alatt a kaszinókban és masszázsszalonokban bárki vígan hódolhat szenvedélyének/függőségeinek, addig éttermek, kávézók, edzőtermek és panziók lényegében halálsoron reménykedő elítéltként várják, hátha még a csődbemenetelük előtt történik valami az ügyükben.
Szóval, ha sokaknak nem is szíve csücske a Mi Hazánk és Toroczkay, azért szögezzük le: van, amiért jár a pont.
Nemrégiben Toroczkay László azonban az állatvédelem ingoványos talajára tévedt. Készített ugyanis egy videót, amelyben jól kioknyomozta, hogy a Köves Slomó rabbi és köre üzleti érdekeltségéhez tartozó kóser vágóhid a magyar adófizetők közpénzéből épült, és ott szörnyű kínokat élnek át az állatok.
Toroczkay ezzel a kóser vágóhidas akciójával lényegében iskolai tananyagba illeszthető precizitással mutatta meg, hogy mi a különbség az állatvédelem és a legalávalóbb antiszemitizmus között.
A vágóhidakon zajló felfoghatatlan, feldolgozhatatlan - és abszolút felesleges - szörnyűségekről számos oknyomozó videó, állatvédelmi jelentés, de több fontos szépirodalmi mű is szól. Weöres Sándor egy gyönyörű verset szentelt a vágóhidak poklának, felhívva a figyelmet arra, hogy mindezért nem maguk a vágóhidak dolgozói, hanem a kegyetlenkedéseket végignézni nem hajlandó, de a húst gond nélkül megevő fogyasztóké a felelősség.
De idézhetnénk Isaac Bashevis Singer, 1978-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett zsidó-lengyel származású amerikai írót - és nem mellesleg Holocaust-túlélőt -, aki egyszer úgy fogalmazott: a koncentrációs táborokban a nácik ugyanazt tették a zsidókkal, amit az emberiség tesz a vágóhidakon az állatokkal.
Vagy esetleg - Toroczkay kedvéért - a szenvedélyes zsidógyűlölő hírében álló Girolamo Savonarolát is ide citálhatnánk, aki a húst "ördögtől valónak" tekintette, ezért aztán uralma alatt - ha csak rövid időre is - lényegében vegánná változtatta a XVI századi Firenzét.
Toroczkay László okos, tájékozott fiú. Pontosan tudja, hogy a kóser vágóhidak sakterei ugyanolyan szörnyű és kegyetlen állatgyilkosok, mint a böllérfesztiválok sztárjai, a vidéki vágóhidak mészárosai. Toroczkay nyilván pontosan tudja azt is: az utóbbi években százszámra derültek ki vidéki "magyar" vágóhidakon zajló kegyetlenkedések, súlyos állatvédelmi és állategészségügyi visszaélések.
Toroczkay nem állatokat védeni, kímélni, csak zsidózni akart.
Elhallgatva ráadásul azt, hogy a kóser - és minden egyéb típusú - vágóhidak, de általában az állatok megölése és elfogyasztása ellen talán éppen Izraelben zajlanak a legádázabb és legkeményebb állatvédelmi küzdelmek.
Toroczkay ezzel az állatvédelemnek álcázott virtuális pogromjával ráadásul valami igazán nagyszerű és különleges dologba rondított bele.
Magyarországon - szinte csodával határos módon - eddig a szélsőjobboldali, nemzeti radikális állavédőktől a baloldali, liberális, zöld, kommunista, és anarchista állatjogi szervezetekig lényegében teljes volt az egység. Fociultrák, Hitler- és Che Guevara-pólósok együtt tüntettek csincsillatelepek, vágóhidak, macskagyilkosok, kutyakínzók, és állatokkal kegyetlenkedő cirkuszosok ellen.
Talán az állatvédelem volt az egyetlen, az utolsó olyan ügy, amit a világról teljesen másként gondolkodó magyar emberek éreztek olyan fontosnak, magasabb rendűnek , hogy minden különbözőségük ellenére közösen küzdjenek érte.
Már csak apró, de jellemző dramaturgiai egybeesés, hogy Toroczkay kóser vágóhidas videójával nagyjából egy időben lépett ki a Mi Hazánk Mozgalomból kevés parlamenti képviselőjük egyike, Dr Fülöp Erik, akinek távozásával jelentős szürkeállományhányadot is veszített a magyar radikális jobboldal, amely jól láthatóan még nem érett meg arra, hogy ósdi - de már fénykorában is szánalmasan gagyi - zsigeri zsidózás helyett hagyománytisztelő módon, de jövőbe mutatóan radikális gondolatokkal és tettekkel motiválja a hagyományos pártokat valami izgalmasabbra cserélni vágyókat.
Hamarosan érkezik:
De miért kamu Karácsonyék zöld nyomulása?
De miért tekinthetők a vadászok a NER munkásőrségének?
De miért inkább adathalászat, mint állatvédelem a kormány állatvédelmi nemzeti konzultációja?
De miért Kádár, Bajnai és Tarlós a környezettudatos vasúti közlekedés fejlődésének
