"Ha hazudsz, hazudj akkorát, hogy hazugságnak higgyék, hogy hazudsz."

Tudnak követni? Az idézet nem valami nagyszerű klasszikustól, csak tőlem származik. Igazából csak azt akartam valahogy tömören összefoglalni, mi is a stratégiájuk a legszennyezőbb magyar nagyvállalatoknak, a hazai ellenzék és a kormánypárt politikusainak arra, hogy le ne bukjanak, amikor környezet-, természet- és állatvédelemről szónokolnak - hazugságokat.

Nézzünk néhány konkrét példát.

Itt van mindjárt nemzetgazdaságunk ékköve - és egyik legfontosabb politikai kifizetőhelye - a MOL. A büszke "magyar multi" vezetői, és maga az első számú vezetője, egyik tulajdonosa, Hernádi Zsolt is hosszú évek óta folyamatosan arról a paradigmaváltásszerű fordulatról beszél, amely éppen folyamatban van a cég életében. Fenntartható energiatermelésről, megújuló energiaforrások használatáról, klímavédelemről és sok más egyéb, már régen kiüresedett - mert kiüresített - ordenáré közhelyes hazugságokról. Ami persze a hiszékeny, felületesen tájékozódó, jóhiszemű polgár számára akár igaznak is tűnhet.

Hiszen minden ilyen greenwashing, vagyis zöldre mosási kísérlet mellé a fizetett - vagy csak önkéntes - seggnyalásból készített tévériportok, cikkek, posztok kísérőjeként, végeláthatatlan napelemparkok, villanyautók, és alig füstölő kémények adják a hátteret a jól hangzó ámításhoz.

A zöld illúzió tökéletesen felépített hazugságspiráljában csak akkor keletkezik egy kis gubanc, amikor valóságfoszlány kerül a környezetvédő tündérmesébe: például, amikor bejelentik ezek a gátlástalan rohadék kapzsi gazemberek, hogy az Őrségi Nemzeti Park területén kezdenek próbafúrásokba, amivel önmagában szétzilálják és meggyalázzák egy nemzeti park létét. De a java majd csak azután jön, amikor megvan a rentábilisan kitermelhető olaj. Onnantól nyilvánvalóan semmi sem fog gátat szabni Magyarország egyik legszebb, és legutolsó karakteres természeti tája eltüntetésének.

De nézzük ugyanez a környezetvédelemről hazudozás hogyan zajlik újdonsült nemzeti büszkeségünknél, a magyar Red Bullnál, a Hellnél. Ők - mármint a tulajdonos Barabás testvérek - egyébként már akkora menők, hogy a nevüket sem szabad kimondani. Ázsiai diktatúrákat túllicitáló módon tiltatják le ostoba, szervilis csicska magyar bíróságokkal még azt is, hogy nyilvánosságra kerüljön a nyilvános adatokból fellelhető vagyonuk nagysága.

Barabásék - akiknek előélete és a család korábbi ügyletei egyébként már régen oknyomozó újságíróért kiáltanak - marketingesei azt találták ki, hogy belekötnek a Coca-Colába, és velük szemben meghatározva ökológiai identitásukat, zöld piedesztálra emelik fémdobozaikat - és persze a benne lévő szintetikus mérget - , a nagyrészt petpalackba töltött kólával szemben.

Ilyen egy NER-es zöld családi veszekedés: a magyar adófizetők tízmilliárdjaival kistafírungolt multicég, a Coca Cola nyilvánosság előtti ökológiai szócsatát vív a magyar adófizetők tízmilliárdjaival kistafírungolt magyar tulajdonú multicéggel, a Hellel. A végén persze kiderül, hogy a Coca-Cola - vagy ahogy Rákosi és Kádár alatt hívták: a halódó nyugat ópiuma - sokkal csúnyább környezetpusztító, mint a mi magyar Hellünk. (Pedig mindkettő egyforma hányadék szintetikus méreg.)

A sötétben bujkáló Barabás testvérek Helljének zöldítése egyébként leginkább ott dől meg, amikor lassan az egész ország számára világos lesz: ugyanők azok a gazemberek, akik Avalon Hotel néven tönkre akarják tenni a Tatai-tó ökoszisztémáját, lebetonozni a partját, és - a csodálatos, fenséges vadlúdrajok helyett - odaerőltetett szállodájukban, fullköcsög, fennhéjázó konzumidiótákkal benépesíteni az Öreg tavat.

"Ha hazudsz, hazudj akkorát, hogy hazugságnak higgyék, hogy hazudsz."

Az üzleti életnek ezt időbe tellett megtanulni. Nem így a politikusoknak. Nekik zsigerből jön.

A mai hazai politikai közélet kormánypárti és ellenzéki szereplőinek döntő többsége már réges-régen sokkal nagyobbakat hazudik környezet-, természet- és állatvédelemről, mint amekkoráról elhihető, hogy ember hazudni képes. Kit emeljünk ki, hogy ne legyen sértődés? Nagy István agrárminisztert, aki mostanában folyamatosan állatvédelemről, az állatok iránti tiszteletről szónokol, közben meg vágóhidakat, sertéshizlaldákat, az emberek által létrehozott posztmodern holocaust haláltáborait avatja fel zsinórban?

"Börtönbe az állatkínzókkal" szlogennel kampányoló ellenzékeiket, akik között mostanában csak azért kevesebb a vadász, mert ellenzékből nehezebb ellopni ehhez a drága perverzióhoz a szükséges közpénzt?

Karácsony Gergely főpolgármestert, aki egyfolytában zöld városról, európai normákról hablatyol, de megválasztása óta egyetlen szava nem volt még a vegán étkezés biztosításának lehetőségéről Budapesten?

Mirkóczki Ádám egri polgármestert, aki másfél évvel a megválasztása alatt a NER ellenzékéből annak fizetett csicskája lett, és fideszes elődje elégtelen városi zöld politikáját sikerült nagyságrendekkel alulmúlnia, az ehhez bénán, gerinctelenül, gyáván asszisztáló frakciója mellett?

Elnézést mindenkitől, akit most kihagyunk a környezetvédelmet hazudók szégyenlistájáról. De hát ki olvasná el több ezer hazudós magyar politikus nevét csak azért, hogy teljes legyen a kép?

Egy év múlva országgyűlési választások lesznek Magyarországon, és újra eldől négy évre, hogy a kormány vagy az ellenzék győzelmével folytatódik-e a zöld politikát hazudók sokkal több, mint kétharmados többsége - a közéletben és a gazdaságban. Arra - a választásokig hátralévő idő rövidsége miatt - túl sok reményt nem látok, hogy valamifajta, a jobb- és baloldal fontos alapértékeit integrálni képes, de valóban radikális zöld politikai, vagy legalább társadalmi formáció létrejöjjön.

A remény egyelőre csak személyekben van: Dr. Illés Zoltán, Kendernay János, Rodics Katalin és még néhány - de nem túl sok - olyan ember, aki ha bármelyik térfélen visszatérne a magyar politika első vonalába, akkor magával hozná a reményt.

Mert - mint tudjuk - az hal meg utoljára.