A legnépszerűbb és legnagyobb szurkolótáborral rendelkező versenyszámok a "nyugdíjasoknak nagyotígérés", "önmagunkat puritán szegény embernek, az ellenfelet tolvaj milliárdosnak feltüntetés". De nem kevésbé népszerűek a "halálkormány-halálellenzék", valamint a "diktátor-hazaáruló" páros versenyek küzdelmeinek fordulói sem.

Van azonban egy olyan versenyszám, amelyben - mindeddig - az ellenzék még nem lépett pályára - vagy egy másik sporthasonlattal élve: nem rúghatott labdába a kormányoldallal szemben. Ez pedig nem más, mint a "kinek vannak visszataszítóbb oligarchái" nevű versenyszám.

Részben persze megértem az ellenzéket: egyrészt nem könnyű ütőképes csapatot kiállítani Mészáros Lőrincek, Vida Józsefek, Jászai Gellértek, Tiborcz Istvánok ellen. Náluk visszataszítóbbat, hogyan találhatna az ellenzék?
Ugyan már! Olyan úgy sincsen! - mondhatná az egyszerű politikai szurkoló - vagy éppen ellendrukker.

Mindeddig egyébként nemhogy visszataszító, de valójában szinte egyetlen komolyan vehető igazi klasszikus oligarchája sem volt mostanában az ellenzéknek. A korábban az SZDSZ, most meg a Momentum háza táján sertepertélő Haris György például bizonyosan nem tekinthető annak: ő valójában inkább a kilencvenes évek gazdasági, majd liberális belvárosi politikai menője, akinek jelenlegi titkos politikai mentorkodása inkább kínos és second hand, mintsem komoly, félelmetes és hatékony. Aztán ott van még Mesterházy Ernő, Demszky egykori fantomja, akinek az esetében szintén az az érzése az embernek, hogy inkább csak mímeli az ellenzék szekerét toló oligarchaságot. Talán abban bízva, hogy ha valami csoda folytán nyernek, esetleg, valami retro életérzés keretében, visszatérhetnek talán még egyszer a nokiadobozos szép idők, ami neki azért - fogalmazzunk finoman - élete egyik nagy kalandja volt.

Szóba jöhetne még ellenzéki oligarchaként Leisztinger Tamás, aki visszataszítóságban még akár fel is vehetné a versenyt Mészárosék, Tiborcék, Vidáék erős mezőnyével. A baj csak az, hogy Leisztinger már rég átállt: hiába pottyantotta oda az ellenzéknek elvált feleségét - szégyennek és főpolgármester helyettesnek. Valójában az ellenzéki oligarchaság semmilyen formai és tartalmi kritériumának nem felel meg.

Aztán ott van még Bojár Gábor, aki néhány megnyilvánulásával már figyelmet érdemelne a "legvisszataszítóbb oligarchák" verseny selejtezőjében ellenzéki térfélen. Például amikor azt mondja, hogy egy Orbán bukására áhítozó ellenzéki szavazónak az esetleg vállalhatatlannak tűnő jelölteket is vállalni kell. Nos, ilyenkor egy pillanatra úgy érezhetnénk: ez igen, ez a Bojár már elég kőszáli geci ahhoz, hogy felvegye a versenyt a NER oligarchaválogatottjával.

Viszont Bojárnak egyszerűen nincsen oligarchakiállása. Leginkább egy tinilányok formás fenekére ácsingózó perverz, nyálcsorgató szakközépiskolai matematikatanárnak tűnik, akiről még akkor se nagyon hinnénk, hogy milliárdos, ha már a laptopján mutogatná a bankszámláján digitálisan pihenő milliárdjait.

Nos, ebbe a szomorú és reménytelen versenyhátrányba érkezett meg minap egy igazán reményteljes versenyző.
Aki végre - talán még időben - esélyt adhat az ellenzéknek arra, hogy végre nekik is legyen egy igazán komoly, vagyonban és visszataszítóságban egyaránt Top10-es oligarchájuk.

Bige László, a jelenleg több büntetőeljárás alatt álló műtrágyakirály belépője - ismerjük el - hatásos volt.

A Partizán című, szélsőségesen baloldali youtube csatorna adásában, Gulyás Mártonnak, a magát radikális baloldaliként aposztrofáló közéleti személyiségnek adott interjút. A többkulcsos adórendszerért, a köztulajdonért, a gazdagok megadóztatásáért, a hajléktalanok jogaiért, újságíróként, aktivistaként, műsorkészítőként is mindig elszánt harciassággal küzdő, a NER oligarcháit - gyakran találó - gúnyos jelzőkkel illető ifjú kommunista ezúttal félaléltan, gyakran helyeselve, a vicceken kötelességszerűen nevetve hallgatta milliárdos birtokán - a házi őrizetben, nyomkövetővel a lábán - kimerevedett császári pózban kinyilatkoztató pökhendi műtrágyakirályt.

De miről is mesélt nekünk, átlagmagyaroknak Bige László?

Hát mesélt például arról a vadászatról, ahol Hagyó Miklós, Semjén Zsolt és ő egymással nagy szeretetben öldösték az állatokat, és amit ő utólag - elmondása szerint - 15 millió forint értékben kifizetett, mondván: "nehogy az a látszat keletkezzen, hogy a politikusok ingyen vadásznak."

Aztán beszélt arról, hogy a siker fokmérője a pénz, amivel kicsit tovább merészkedett, mint a mostanában kamuparasztként haknizó, Orbán mellől kiebrudalt Lázár János. Aki korábban még "csak" annyit állított, hogy akinek nincsen semmije, az annyit is ér. Lázár tehát legalább elismeri, hogy aki nem gazdag, de van valamifajta átlagos egzisztenciája, az valamit azért ér. Bige viszont ezt világosan tagadja, hiszen kijelentéséből egyértelmű: sikeres ember csak gazdag ember lehet.

Magyarán, aki nem gazdagodik meg, csak gyógyít, tanít, ment, kutat, segít, az mind-mind sikertelen ember.
Nem folytatnám Bige gyomorforgatóbbnál hányingerkeltőbb egyéb kijelentéseit, hiszen akit mélységeiben érdekel az ügy - ha még nem látta - nyilván megnézi az adást. Használati javaslatként viszont jelezném: ne csak a láthatóan rendkívül öntelt, önimádó Bigét tessenek figyelni, de az áhítattól szabályosan leizzadó Gulyás Mártont is, hiszen ennél szebb összefonódását a fináncoligarchiának és a kommunizmusnak nem sok helyen szemlélhetünk ilyen hosszan - és hányingerkeltően.

Gulyás egyébként tényleg szabályosan elalél, amikor Bige neki, csak neki elárulja, hogy ő bizony 800 millió euróval shortol a tőzsdén - és még az sem készteti komoly kérdés feltevésére a gyakran baloldali-zöld radikálisként is tetszelgő Gulyást, amikor arról esik szó, hogy a műtrágyakirály cégének működése ügyében bizony alapos környezetvédelmi aggályok is felvetődnek.

Závecz Tibor, Horn Gábor és ellenzéki társaik - akiknek most egy nagymintás közvéleménykutatás apropóján dobott egy kis aprópénzt Bige - azonban bizonyosan korán ürülnek. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az alkohol- és morális problémákkal küzdő Simicska után, most végre felcsíptek egy pénzes oligarchát az - egyébként kétségtelenül egyre fojtogatóbb - Orbán-rezsim elleni harchoz.

Javaslom ugyanis - legalább alapszinten - dekódolni Bige László Partizán interjúját.

A műtrágyakirály - vagy rövidebben: a trágyakirály - ugyanis nem csak rendkívül önelégült, öntelt, és önimádó, de egyúttal ravasz és taktikus is. Az ellene kétségkívül lejárató, vagy ha úgy tetszik, megsemmisítő hadjáratot vezénylő Orbán Viktor és Csányi Sándor nevét ugyanis minden kérdésre válaszolva csak lebegteti. Miközben lekezelően beszél Mészárosról, Lázárról, és amúgy az egész politikai elitről, Orbán és Csányi szerepét az ellene folyó hadjáratban egyetlen egyszer sem hajlandó egyértelműen elismerni.

Magyarán: a Partizán-interjú - az ájulásig aléló Gulyással együtt - valójában egy utolsó ajánlat Csányinak és Orbánnak a kiegyezésre. Utolsó ajánlat, és egyúttal első nyilvános hadüzenet.

Amelyből azonban az is egyértelműen kiderül: Bige valójában nem harcolni szeretne, hanem a kurva sok pénze mellé még sokkal többet keresni. És ha ezt neki hagyják, szarik ő az Orbán-kormánnyal kapcsolatos emberi jogi, demokráciadeficittel, környezetvédelemmel kapcsolatos hazai, és nemzetközi aggályokra.

Apropó környezetvédelem. Ha az atomenergián, a vágóhidakon, a vadászatokon, a magánrepülőkön kívül van szimbóluma annak a világnak, amit minden, egy kicsit is jóérzésű, zöld érzelmű ember maga mögött akar hagyni, akkor az nem más, mint a műtrágyagyártás.

Bár nem a Bige László által rendelt "szuperkutatásból", csak egy földi halandók által készített - még 2018-as reprezentatív közvélemény-kutatásból kiderült: ma Magyarországon a megkérdezettek 89 százaléka támogatná azt, hogy különadót vessenek ki a különösen környezetszennyező vállalatokra.

Szóval, ha lenne egy kis humorérzéke - meg persze némi ökológiai erkölcse - a jelenlegi kormánynak, akkor Bigével nem mondvacsinált kamuperekkel, koholt vádakkal, fenyegetésekkel, hanem egy baszott nagy környezetvédelmi különadóval számolnának le. Ugyanezt pedig egyenesen elvárhatjuk a 2022-ben esetlegesen hatalomra kerülő ellenzéktől - hiszen ők nem csak az oligarchák, de a környezetszennyezők ellen is kíméletlen harcot hirdetnek.