Kevés, nagyon-nagyon kevés valódi konszenzus van ebben a gyűlölettől, megosztottságtól, haragtól, és dűhtől széttagolt magyar társadalomban.

Talán a kevés konszenzusok egyike, az, hogy a XXI. század legvisszataszítóbb, legalávalóbb, és leggusztustalanabb közszereplője: Semjén Zsolt.

A KDNP nevű, önmagában nulla százalékos, nevével a kereszténységet alázó és gyalázó kamupárt elnöke - személyes tapasztalataim szerint - valójában még a jobb oldalon is szinte gyűlöltebb figura Gyurcsánynál. Míg az ellenzéki térfélen tízből kilenc véleményformáló teszi őt a dobogó legfelsőbb fokára a közéleti gusztustalanság magyar bajnokságában, és csak jóval lemaradva követik őt a NER közpénzszakosztályának élsportolói, Mészárosék, vagy éppen a vidéki bűnöző mezőny mikszáthy figurái, Voldemor nagyúr alias Mengyi Roland, vagy a börtön gondolatát még csak most ízlelgető "Nagy fehér törzsfőnök", Simonka György.

Semjén Zsolt vélhetően alávaló politikai, közéleti magatartása mellett rendkívül visszataszító fizimiskája okán győzte le megalázó fölénnyel az említetteken kívül Schmidt Pál szakdolgozattolvaj köztársasági elnököt, és - szerintem - még Parragh László is eleve vesztett helyzetből indulhatna ellene az emberileg-szakmailag-erkölcsileg leggusztustalanabbnak járó trófeáért folytatott küzdelemben.

Apropó: trófea.

Semjénnek nyilvánvalóan sportszerűtlenül nagy segítséget jelentett a legundorítóbb politikus címéért folytatott versenyben vadászimázsa, amely a társadalom - szerencsére - egyre nagyobb hányadában azért önmagában negatív konnotációt hordoz.

A technikai civilizáció és az urbanizáció akceleráló fejlődésével ma már ráadásul egyre nehezebb a soha nem volt romantikát hitelesen belehazudni a vadászéletbe. A luxusterepjárókról, éjjellátó fegyverekkel, az etetőhelyekre szoktatott állatok evés közbeni agyonlődözése már nagyon kevesekben teremt asszociatív kapcsolatot a vadászat és valami ősi, férfias, félelmet nem ismerő attitűd között.

Saját jelzőim helyett inkább idézném a NER udvari rádiójának udvari bohócát, Sebestyén Balázst, aki - nem várt bölcsességről tanúbizonyságot téve - nemrégiben úgy fogalmazott róluk, hogy "fegyverben, erőszakban hívő, kisebbségi komplexusos, péniszhosszabbító emberek, a legtöbbnek ez egy hatalomfitogtatás, hogy ők a kiváltságosok, akik puskát kapnak és mindenre lőhetnek, istent játszhatnak, közben alkoholisták”.

Mindezek nyomán válik igazán érdekessé a kérdés: valójában mi is lehet Semjén Zsolt hozzáadott értéke a NER politikai rendszeréhez. Vagy ha úgy tetszik: minek köszönheti pótolhatatlanságát, lecserélhetetlenségét ez a politikailag súlytalan, erkölcsileg tarthatatlan, intellektuálisan közepesnél jóval gyengébb, rosszarcú manusz?

Meglátásom szerint Semjén "teljesítményét" nagyon kevesen látják jól, valódi "feladatát" még kevesebben ismerik, és az elvégzett "munkája" értékét alíg valaki tudja korrektül beárazni.

Viszont - Semjén kurva nagy szerencséjére - ezen kevesek közé tartozik Orbán Viktor miniszterelnök.

Orbán Viktor tisztában van vele, hogy a Semjén Zsolt által az elmúlt évtizedben levezényelt politikai innováció egészen különleges, távlatos - és baj esetén akár még szó szerint is - életmentő lehet a NER számára. Az ugyanis csak a jéghegy csúcsa, hogy Semjén vezényletével elvernek pár száz milliárdot vadászati világkiállításra, és nyilvánvalóan törvénytelen, alkotmányellenes privilégiumokat - valamint törvényekkel szembeni kreatív toleranciát - biztosítanak a hazai és a hazánkba látogató külföldi elit vadász társadalomnak.

Politikailag a fontosak nem ők, hanem akik alattuk vannak.

A magyar vadásztatásipar kiszolgálására, meg a jól hangzó vadvédelem és erdőgazdálkodás üzemeltetésére létrehozott állandó fegyveres testületet, vagy ha úgy tetszik: hálózat. Amelyet különböző rendű-rangú vadásztársaságoknak neveznek. Formailag feladatuk a a hazai és külföldi elitvadászok kiszolgálása, valamint a "vadállomány védelme", a "vadgazdálokodás", amelyhez egyre gyakrabban teszik hozzá pofátlan cinizmussal az ökológiai jelzőt.

A mindennapokban azonban ezeknek a vadásztársaságoknak a hálózata lényegében annyit jelent, hogy - kis túlzással - mind a háromezer hazai településen folyamatosan jelen vannak olyan fegyverrel rendelkező, fegyverhasználatra kiképzett és arra feljogosított, privilegizált és zárt csoportok, akik ezen privilégiumaikat egyértelműen és kizárólagosan a NER kegyének köszönhetik. Így erősen, egzisztenciálisan, és érzelmileg is kötődnek a NER-hez, és - ahogy egymás között gyakran mondogatják - azt hajlandóak lennének fegyverrel is védeni.

És igen: ők nem az elit. Ők egyszerű, komplexusos kisemberek, akiknek a fegyverük egyszerre a faszuk, a fétisük és az identitásuk. Igen, róluk beszélt Sebestyén Balázs. Ők azok, akik: istent játszanak, közben alkoholisták.

Meg még - teszem hozzá - döntőrészt szadisták is.

Ők lettek - Semjén Zsolt politikai innovációjának jóvoltából a NER munkásőrsége. A fennálló hatalomhoz hűséges, érdekeik és érzelmeik szintjén ahhoz ragaszkodó vidéki prolik. Többségük számára a vadásztársasági tagság és az azzal járó privilégiumok, a politikai "nagy emberekkel" a vadászatok során a személyes találkozás lehetősége és varázsa, semmihez sem hasonlítható mámoros érzés.

Még akkor is, ha általában a vadászat után már csak az ivászatban kapnak némi pincéri és előkóstolói szerepet. Amikor az urak elvonulnak kurvázni - ők nekiállnak a halomra gyilkolt állatokat zsigerelni.

Az ő kezük nem rúzsos, hanem véres lesz a nap végére, ruhájukat pedig nem női parfümillat, hanem vér és dögszag lengi át.

De nekik ez így is jó. Így is megtiszteltetés. Mert ki nem mondva is pontosan tudják: ők vadászok, ők a NER munkásőrsége. És közülük az idősebbek számára különösen ismerősen cseng a szlogen: nem csak a munkás, de a vadászököl is vasököl, amely oda csap, ahova köll.